A solymári vár túra egy könnyed sétaútvonal, melyen végigjárhatók a jól kijelölt turistaösvények. A völgytől egészen a várig és vissza is elérhető babakocsival is, azonban a vártól való visszaúton az Alsó-Patak-hegyen át, babakocsival történő haladás során számolnunk kell néhány meredek szakasszal, különösen nedves időjárás esetén, amikor az utak sárosak lehetnek.
A solymári vár túra kiindulási pontja és jellege
A kiindulási pont a Hidegkúti út végén lévő Shell kúttól. Ingyenes parkolási lehetőség a kút mellet található. A 164-es és a 64-es busz is megáll a benzinkútnál.
A túra könnyű és rövid, ugyanakkor varázslatos erdei környezetben vezet. Ne feledkezzünk meg a megfelelő lábbeliről, hiszen csúszásmentes, strapabíró túracipőben való részvétel még élvezetesebbé teszi a kirándulást. Az útvonal egész évben jól járható, hidegebb időjárás esetén pedig javasolt egy polár felső és egy softshell dzseki viselése, amelyek kiválóan védnek az időjárás kellemetlenségei ellen.
Túra ismertetése
A Shell kúttól menjünk át a Hidegkúti út túloldalára, majd néhány métert balra haladva találjuk a Sárga sáv és a Kék Mária út jelzéseit az utolsó ház mellett, amelyek az erdőbe vezetnek. Egy rövid lejtő után már a Paprikás-patak árnyas völgyében találjuk magunkat. Utunk végig a tiszta vizű patak partján halad, miközben több kis fahíd segíti az átkelést a patak felett.
Hamarosan elérjük utunk fő látványosságát, a hazánkban rendkívül impozáns vízesést. Sajnálatos módon nincs tábla, ami jelzi, hol kell letérnünk a vízesés felé, de ha balra látunk egy falépcsőt, ami levezet a patakhoz, akkor jó helyen járunk. A vízesést kényelmesen felülről tekinthetjük meg, bár elméletileg le is lehet menni az aljához, de a patak partja meredek és csúszós. Különösen szép látványt nyújt esős idő után és hóolvadáskor, amikor a víz 4-5 méteres magasságból zubog egy kis tiszta víztóba.
Visszatérve az útra pár perc alatt elérünk egy hatalmas homokkőfalhoz, ahol az erózió suvadásszerű sziklafalat alakított ki. Továbbhaladva egy korláttal biztosított suvadás mellett megyünk el, majd egy kis erdei pihenőnél, átkelve egy hídon a patak bal partjára jutunk, ahol megtaláljuk a szépen kiépített Rózsika-forrást. Sajnálatos módon a forrás vize nem iható.
A forrástól pár perc sétára kibővül a völgy, és egy tágas, üde tisztás közepén nemzeti színű májusfa áll, néhány pad pedig kiváló piknikező hely. A jelzett út a tisztás előtt jobbra kanyarodik az erdőbe, de mi maradjunk a jól kijárt széles patakparti úton, amelyen 10 perc alatt elérjük a solymári vár alját. Az útjelzőtáblánál jobbra fordulunk, majd néhány lépés után egy meredek kaptatón balra térünk, és elérjük a vár bejáratát.
A solymári vár, más néven Szarkavár, az alacsony, de meredek Mátyás-dombon (180 m) áll, és egy középkori, XIV. századi kővár volt, amely a török harcokban semmisült meg, és maradványait a XVIII. században teljesen eltávolították. Csak a XX. században kezdték el feltárni a lapos dombtetőt, majd az 1990-es évek végén folytatódott a tényleges feltárás. A következő évtizedben rekonstruálták a falakat, megépítették az Öregtornyot, amely jelenleg kilátótoronyként szolgál, a várkaput, és lehetővé tették a látogatást.
Visszatérve a jelzett útra egy hatalmas szántóföld mellett emelkedünk tovább az Alsó-patak-hegy (216 m) tetejére. Visszatekintve szép kilátást élvezhetünk a vár irányába és az amfiteátrumszerűen sorakozó pilisi hegykoszorúra. Kissé tovább jobbra az erdő szélén haladunk, most balra van egy szántó, innen előre a Csúcs-hegy és a Kálvária-hegy irányába lehet jól látni. Rövidesen élesen jobbra fordul a Zöld jelzésű út az erdőbe, egy szekérútra. Pár méter után egy újabb kereszteződésnél jobbra megyünk a Zöld + jelzéseket követve, enyhe lejtőn érünk vissza a Paprikás-patak völgyébe, a nagy tisztáshoz, ahonnan a már ismert úton, a patak mentén érünk vissza kiindulási pontunkhoz.
A solymári vár története
Solymár határában, a Mátyás-dombon álló várrom a terület egyik emblematikus jelképe. A falakat nemrégiben felújították, az öregtornyát pedig gondosan helyreállították, így a látogatóknak kellemes panorámában lehet részük. A váron belül egy esztétikus és működő kutat is felfedezhetünk.
A várról származó történelmi adatok viszonylag csekélyek, és még az építtető kiléte és az eredeti bejárat helye is homályban maradt. A szakértők csak keveset tudnak az épület kezdeti időszakáról. A feltételezések szerint az első tulajdonosa Csáktornyai Lackfi István nádor lehetett, de nem biztos, hogy teljesen a családja emelte az épületet. A Lackfiak 1355-ben vásárolták meg a területet, de elképzelhető, hogy már előtte állt valamiféle várkezdemény, és az új tulajdonosok csak befejezték az építést. Az építmény eredeti funkciójáról is kevés információ áll rendelkezésre. A későbbi dokumentumok arról tanúskodnak, hogy inkább a hatalom szimbólumaként, mintsem hadászati célokra szolgált, biztosítva lakói nyugodt pihenését. A Lackfi család sorsa a nikápolyi csatában tragikus véget ért, amikor szembeszegültek Luxemburgi Zsigmonddal, és uralkodó hívei meggyilkolták őket, váruradalmaikat pedig elkobozták.
A következő tulajdonos Cillei Borbála úrnő volt, Zsigmond király felesége, aki engesztelésül kapta meg a birtokot. A várat később több tulajdonos is birtokolta, köztük Luxemburgi Erzsébet, Hunyadi János, Hunyadi Mátyás és Podmaniczky János. 1528-ban Bakai Demeter vásárolta meg utoljára.
A török idők során a várat jelentősen megrongálták, és valószínűsíthető, hogy későbbi tűzeset is hozzájárult a vesztéhez. A törökök kézbe vették a területet a 1540-es évek közepén. A mohácsi csata után a környéken fosztogató török lovasok még tovább rongálták a várat. Az egyik elmélet szerint a solymári lakosság és az őrség már azelőtt elhagyta a területet, mielőtt a török csapatok megérkeztek volna, és a várat felgyújtották, hogy megelőzzék annak elfoglalását.
A XVIII. században a sváb lakosság még tovább rombolt az épületen, köveit elhordták, így a XIX. század végére már alig maradt nyoma annak, hogy valaha is vár állt a dombon. A helyi hagyományok és Valkó Arisztid, egy fiatal amatőr régésznek köszönhetően mégis tudunk néhány részletet az épületről. Valkó Arisztid az 1930-as években elkezdte kutatni a dombot, majd a 70-es években követőket is talált, akik folytatták a munkát. Feld István régész komolyan kutatja a vár történetét.
A tényleges feltárás és helyreállítás a 1990-es évek végén kezdődött. Ekkorra már előkerült a várfal, a lakóépületek, az öregtorony és a várudvar kútja is. Nagyszabású rekonstrukcióra 2005–2006-ban került sor. A cél nem volt az épület középkori állapotának pontos másolása, hanem inkább annak bizonytalan részleteinek feltárása. A vár honlapja szerint az alaprajz tisztázásra került, de például a külső bejárat pontos helye még mindig kérdéses.
A ma látható kútból ivóvíz folyik, de ez is csak részlegesen lett feltárva. A falakat részben visszaépítették, a négyzetes toronycsonkra pedig faszerkezetű kilátót emeltek. A rekonstrukciónál arra törekedtek, hogy a vár harmonikusan illeszkedjen a tájba, és a látogatók élvezhessék a kilátást a toronyból.
A vár egykori palotájában ma egy kis kiállítás tekinthető meg, amely bemutatja a vár történetét, reneszánsz ajtó- és ablakkereteket, valamint a kulcslyuklőrés rekonstruált másolatát. Néhány amatőr kutató úgy véli, hogy a romok nem a solymári várhoz, hanem a pálos rend egyik központi kolostorához, a Szent Lőrinc-várkolostorhoz tartoznak. Ez az alternatív elmélet azonban vitatott, és a hivatalos régészeti álláspont szerint nincs megalapozott alapja.